KERESSEN RÁ NÁLUNK!

KERESSE MEG OLDALUNKON, AMIRE KIVÁNCSI

VAGY KERESSEN AZ INTERNETEN

Babos Timi egyik menedzserirodája, a Felix Promotion blogoldalán blogol Babos Timi, női teniszünk legnagyobb reménysége, melyben megosztja velünk ausztrál élményeit.

A hazatérésem viszonylag zökkenőmentesen zajlott, azt leszámítva, hogy az engem Ausztráliába elkísérő édesapám és én csak Doha-ig tudtunk együtt repülni. Ő onnan egyenesen haza, én pedig Londonba, majd Pozsonyba repültem. Habár az Ausztrál Open már régen véget ért, meg mindig az ott történtek hatása alatt állok. Az év első Grand Slam versenyére a felkészülésem jól sikerült; a felvezető versenyt megnyertem. Tralalgonban olyan játékosokat vertem meg, akik a világ junior elitjéhez tartoznak, így joggal bízhattam a jó szereplésben Melbourne-ben is; főleg úgy, hogy első kiemelt voltam mind egyéniben, mind párosban.

Sokan azt gondolják, hogy első kiemeltnek lenni egyet jelent a kötelező győzelemmel: bár ilyen egyszerű lenne Slamet nyerni! A játék napról napra jobban ment, mindhárom győztes meccsemért keményen megküzdöttem. Sajnos, a negyeddöntőben Krystina Pliskova aznap jobb volt nálam, de becsületesen harcoltam, és nem szégyellem, hogy vesztettem. Tanultam belőle, ami számomra nagyon fontos.
 

A páros döntőbeli vereségünk viszont még ma is fáj. Gaby (Gabriela Dabrowski) és én nagyon bíztunk abban, hogy meglesz életünk Grand Slam győzelme, és a mai napig nem igazan értem, hogyan engedhettünk ki a kezünkből a győzelmet. A nyilvánvaló csalódottságom ellenére azonban azt mondom, hogy egyszer majd csak megsül a pecsenyém, és lesz Grand Slam győzelmem is. Az év még hosszú…

Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy az Open csak a teniszről szólt. Jó hírként szeretném közölni, hogy az Ausztral Openen mutatott játékom után külföldi menedzsercégem és az Amerikában nekik dolgozó nővérem segítségével aláírtam egy újabb Tecnifibre ütő- és húrszerződést! Megtisztelve érzem magam, hogy a Tecnifibre Team tagja lehetek újra, és az argentin klasszis, Gisela Dulko után a 2. számú női játékos lehetek a cégnél.

Az Openen talán a legjobb élményem a már említett külföldi menedzsercég vezető klienseivel való találkozás volt: Caroline Wozniacki és a Bryan ikrek egyszerűen szuperek! Caroline már hallott rólam, hiszen nem sokkal idősebb nálam, és a nőverem az ő PR menedzsere. Sajnos túl sok időt nem tölthettem a világszerte népszerű ‘Caro’-val, mert épp a reptérre igyekezett, de arra még éppen volt időnk, hogy nekem adja a US Openen hordott exkluzív, kereskedelmi forgalomban nem kapható Stella McCartney-Adidas ruháját. Biztosítottam róla, hogy csak nagyon fontos meccseken fogom hordani a ruhát, és ő megígérte, hogy a következő Grand Slam-en megint ajándékoz nekem egy újabb ruhát. Azt hiszem, ezzel a gesztussal szerzett magának egy újabb rajongót.

Ami a Bryan testvéreket illeti, szerintem egyszerűen zseniális párosjátékosok. A menedzserük által találkoztunk velük, édesapám és én. Bob és Mike mindketten nagyon kedvesek voltak, és meghívtak minket a Nestor/Zimonjic elleni Ausztral Open döntőjükre. Bob még hozzátette, hogy egy kis extra drukkolás elkel majd nekik, ugyanis a Nestor/Zimonjic duo sok borsot tört már az orruk alá. Nem mondom, hogy Apa és az én drukkolásom miatt, de az ikrek végül elhoztak a trófeát, mi pedig nagyon jól éreztük magunkat a Bryan-páholyban a pálya mellett.
 

Az Ausztral Opent követő hét Tasmaniában viszonylag eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy életemben először indultam és nyertem főtáblás meccset egy $25k versenyen. Ezt szerintem csak több és jobb győzelmek követik. Az engem megverő kínai lány egyébként párosban még mindig top20as játékos, és 3 Grand Slam páros trófea tulajdonosa. Apropó, páros: ebben a műfajban az orosz Anna Marenkoval egészen a döntőig meneteltünk, ahol egy nálunk jóval tapasztaltabb és magasabban rangsorolt duótól kaptunk ki, de kezdetnek ez nem is olyan rossz.

Jelenleg Sopronban vagyok, Anyukám elkényeztet a hazai ízekkel. Erre a hétre pihenőt kaptam, de szorgalmasan tanulok, ugyanis jövő héten vizsgázom a gimnáziumban. Drukkoljatok!

Köszönöm mindenkinek a támogatást, szurkolást. Külön köszönet Édesapámnak, aki elviselt Ausztráliában és jó tanácsokkal látott el, Édesanyámnak, aki hajnalban ébredt, hogy online kövesse a meccseimet, a Felix Promotion munkatársainak, hogy lehetővé tették ezt a blogot, és az értem szorítóknak!